Mi a teendő, ha a beteg akutan fellépő mellkasi fájdalom miatt keresi fel a háziorvosi rendelőt? 

A vesekövesség népbetegség. Gyakorisága régóta nagy, és ma is egyre nő. A férfiak korábbi dominanciája eltűnőben van, ma már alig kisebb a nő­betegek száma. A recidíva aránya igen nagy. A vesekőbetegség kezelése több, mint a fájdalmat szüntető sürgős ellátás, majd a bennrekedt kő műtéti eltávolítása. Összetett orvosi feladat, amelyben számos szakmának kez­dettől van dolga, és a hosszan tartó betegség végül a vesekőtől távol álló specialitásoknak is feladatot ad. A kőprofilaxis révén a heveny fájdalmakon túl a késői következmények is nagyrészt megelőzhetők.

A krónikus obstruktív betegek állapotát évek, évtizedek óta légzésfunkciós értékeik alapján ítéltük meg. A szakmai protokollok eszerint javasolták te­rápiájukat, és ehhez igazodott a gyógyszereik finanszírozása is. Mivel a kü­lönböző fenotípusok és az eltérő mértékben panaszos betegek kockázata nem csupán a spirometriás értékeiktől függ, új, ezen a kockázatbecslésen alapuló csoportbeosztás jelent meg először a szakmai, majd a finanszírozási protokollban. Ez utóbbi előírja a beteg csoportbeosztásának rögzítését a kórlapon/leleten. Érdemes tehát röviden összefoglalni és értelmezni a tü­dőgyógyászati leleteken felbukkanó új információkat.

A tanulmány a nem fertőző megbetegedések (NCD) egyik fontos területe, a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) társadalmi terheiről ad át­tekintést nemzetközi példákon és egy konkrét hazai elemzésen keresztül. A helyzetkép arra figyelmeztet, hogy az egészségpolitikai döntéshozók nem érzékelik kellő súllyal a probléma nagyságát.

Amit tudunk: a változások elkerülhetetlenek. Az utolsó érdemi átalakítás 2006-ban volt, és a gyógyítás technológiája olyan gyorsan fejlődik, a szükségletek olyan mér­tékben változnak, hogy legalább tízévenként szükség van „hozzáigazításra”, azaz szerkezeti átalakításra, de ez csak akkor hatékony, ha forrásallokációs változás és az érdekeltségi rendszer megváltoztatása is követi. Ebben az írásban megkísérlem számba venni, hogy milyen változások várhatók az idén az egészségügyben, illetve hogy egyáltalán várhatók-e érdemi változások.

A történetírás mindig szubjektív, még akkor is, ha igyekszünk objek­tív tényekre alapozni, hiszen lénye­ges, hogy az eseményekből mit eme­lünk ki, és mit hagyunk a háttérben. A sikereket hangsúlyozzuk, vagy az akadályokról beszélünk, melyek nél­kül a sikerek még emelkedettebbek lennének. A jelen munkában is a szer­zők szubjektív véleménye tükröződik, bár az összeállítás adatokra támaszko­dik. Számadatokkal különben az olva­sót szándékosan nem terheljük, hogy a figyelem az általános összefüggé­sekre koncentrálódjon.

Az eddigi tapasztalatok alapján a 2009-ben indult indikátorrendszer elérte a célját és képes a háziorvosi szolgálatok tevékenységének mérésére, a minőségi munka ösztönzésére. Az OEP munkatársai részletesen bemutatják az indikátor alapú értékelési rendszer kialakulását és jelenlegi működését.

Ahhoz, hogy egy országban megvalósuljon és sikeresen elterjedjen az egynapos sebészet, szemléletváltásra van szükség mind az egészségpolitikai, irányítási és finanszírozási rendszer szereplői, mind az ellátásban szerepet vállaló szakemberek, mind pedig a betegek részéről. 

Főbb tézisek: 1. A pozitronemissziós tomográfia (PET) a rosszindulatú daganatokat fokozott anyagcseréjük alapján mutatja ki, így ideális módon kiegészíti a komputertomográfiát. 2. A stádiumbesorolás javítása révén a PET számos költséges vizsgálatot és sikerrel nem kecsegtető terápiás beavatkozást feleslegessé tehet. 3. A PET vizsgálatok finanszírozása Európa országaiban távolról sem egységes. Németország a jelenleg érvényes szabályozás miatt a PET alkalmazásában elmaradt a többi európai országtól. Németországban évente csaknem 400 000 ember betegszik meg rákban. A daganatdiagnosztika és -terápia terén végbement jelentős fejlődésnek köszönhetően közülük sokan meggyógyíthatók. A daganatsejtek bizonyos anyagokat fokozott mértékben metabolizálnak, elsősorban gyorsabb növekedésük és megnövekedett energiaigényük miatt. Ennek megfelelően az energiaforgalom, illetve a proliferáció szubsztrátjai kézenfekvő lehetőséget kínálnak a különböző szövetek jellemzésére. A kérdéses biomolekulák pozitronsugárzó anyagokkal megjelölhetők. A nukleáris medicinában alkalmazott nyomkövetés azon alapul, hogy a minimális (pikomoláris) mennyiségben beadott radioaktív anyagok az anyagcserét farmakológiailag nem befolyásolják, ugyanakkor – megfelelő berendezések közbeiktatásával – mérhetővé és ábrázolhatóvá teszik azt.